1.-2. Fejezet

 

Első fejezet

 

Fordította: Szilvi

 

Malibu, Kalifornia

 

Cyn leeresztette a kilenc kilós súlyt a tornaszőnyegre – oké, mindössze csak 2,2 kilós volt, de kilenc kilónak érezte, amikor harminc fekvőtámaszos ismétléssel kombinálták, egy olyan gyakorlatsorral, amelyet minden bizonnyal egy őrült, vagy egy szadista gondolt ki. Vagy mindkettő.

Minden izma jajongva követelte, hogy hagyja abba, így hát megadta magát, és a szőnyegre rogyva a hátára gurult. Behunyt szemmel néhányszor a padlóhoz feszítette a gerincét, majd a lábujjaitól kezdve felfelé haladva tudatosan,sorban ellazított minden egyes izmot, összpontosítva minden egyes egyenletes ki- és belégzésre, a szíve egyenletes dobbanására...

– Hé, Cyn!

Cyn zen állapota összeomlott. Határozottan csukva tartotta a szemét, és ingerülten felcsattant. ­– Mi van?

Edzőtársa, egyben szadista edzője, Elke felnevetett.

– Biztos akartam lenni benne, hogy még mindig lélegzel.

– Csak lazítottam! Ez jót tesz nekem!

– Mindannyiunknak jót tesz, de már majdnem éjfél van.

– És?

Elke egy hölgyhöz nem illő horkantást adott ki.

– Nem fogod megúszni a tudatlanság színlelésével!

Cyn felült, és mogorva pillantást vetett a vámpírra, aki a barátnőjévé vált. Meglepő, hiszen ő és Elke nem éppen a legjobb viszonyban kezdték.

– Hé, ne engem hibáztass! – mondta most a jégszőke vámpír. – Te voltál az, aki jobban benne akart lenni a dolgokban!Vigyázz, mit kívánsz, meg ilyenek!

– A Raphael biztonságát érintő kérdésekben akartam jobban részt venni! Nem minden istenverte üzleti megbeszélésen. Gyűlölöm az üzleti megbeszéléseket! Még a sajátjaimra sem járok el. Különben is, tehonnan tudod, hogy mit akartam!?Raphaelen kívül senkinek sem mondtam el.

Elke a szemét forgatta. – Persze. Mintha a birtok minden egyes vámpírja nem tudná, hogy mennyire ki voltál akadva a márciusi adománygyűjtésen történt eset miatt.

Cyn felkapott egy üveg vizet, hátradöntöttea fejét, és válaszadás helyett kiürítette a felét. Nem szívesen beszélt senkivel a magánügyeiről, és semmi sem volt személyesebb, mint a Raphaellel való kapcsolata… és különösen az, ami március végén történt közöttük. Dühös volt a férfi döntése miatt, hogy saját magát kockáztatva, lényegében csalinak kínálkozik, hogy magához csalogassa ugyanazt a férfit, aki egyszer már megpróbálta megölni. Ez elég rossz volt, de az igazi bűne az volt, hogy nem tájékoztatta őt, pontosan azért, mert tudta, hogy a lány harcolni fog ellene. Így ahelyett, hogy beszélt volna vele, megpróbált volna érvelni, és talán, csak talán, meghallgatta volna az ellenvetéseit, egyszerűen nem mondta el neki. Egészen addig, amíg meg nem lőtték, és a nő rá nem jött magától.

Majdnem elhagyta őt aznap este. Közelebb volt ahhoz, hogy kisétáljon az ajtón, mint bármikor korábban a kapcsolatuk során, beleértve a legkorábbi napokat is, amikor még csak kezdett megbékélni azzal a ténnyel, hogy kezd beleszeretni egy parancsolgató, kibaszottvámpírlordba, aki a végletekig alfa volt. De végül nem tudta megtenni. Úgy szerette a férfit, ahogy még soha életében nem szeretett senkit.

Elkének azonban igaza volt. Ragaszkodott hozzá, hogy Raphael tájékoztassa őt a továbbiakról. Nem szerette ultimátumnak nevezni, bár az volt. Megmondta neki, hogy ha még egyszer így hazudik neki, akkor elmegy, és a férfi soha nem találja meg. Raphaelnek voltak kapcsolatai és pénze, de hát neki is voltak. Persze összekötötte őket a vérkötelék, ami megkönnyítette volna a férfi számára, hogy megtalálja őt, legalábbis egy ideig. Másfelől viszont akadályozta volna a vámpírpolitika, ami megnehezítette volna, hogy a nő nyomába eredjen külföldön.

De most Raphael azzal próbálta kárpótolni, hogy minden apró dologba belevonta, és neki nem volt szíve megmondani a férfinak, hogy ez már túl sok. Már így is eléggé megbántotta őt. Nos, ez, és nem akart hálátlan ribancnak tűnni, akit egyszerűen lehetetlenség kielégíteni.

Cyn felsóhajtott, és feltápászkodott a padlóról.

– Jobb, ha lezuhanyozom és átöltözöm – mondta Elkének. – Nem akarom, hogy Raphael üzlettársai azt higgyék, hogy egy büdös emberrel párosodott.

 

* * * *

 

Cyn kilépett a zuhany alól, jól és alaposan elgyötörtnekérezte magát. A zuhanyzójuk nagy és dekadens volt, a többszörös zuhanyfejjel inkább egy fantasztikus masszázshelyiségre hasonlított, mint egy zuhanyra. Betekerte magát egy törölközőbe, majd felkapott egy másikat, és átdörgölte vele nedves haját, miközben az ajtóhoz sétált, és kinyitotta azt. Hűvös levegő áramlott be a párás helyiségbe, és a lány vissza akart fordulni, de aztán elmosolyodott, amikor meglátta Raphaelt, aki a nagy székében ült, és olvasott valamit egy iPaden. Komolynak és jóképűnek nézett ki ragyogó fehér ingében és tökéletes élvasalt szénfekete nadrágjában; a sötétkék, apró ezüstmintás selyemnyakkendő kellemes színfoltot adott. A hozzá illő öltönykabát az ágyon hevert, mintha oda dobta volna. De Cyn tudta, hogy ez csak a látszat. Raphael túlságosan hiú volt ahhoz, hogy megkockáztassa, hogy elrontja az öltönye tökéletes szabását. Pontosan így tette volna le. Cyn ferdén elvigyorodott. Olyan irányításmániás volt.

– Nem bízom ebben a vigyorban – jegyezte meg a férfi anélkül, hogy felnézett volna.

– Pirozziban nem kellene bíznod – mondta szándékosan félvállról, miközben átsétált a szobán a férfi felé. – Az a vámpír egy disznó! Nem, várj csak! A disznók túl okosak. Ő egy varangy. Egy nagy, kövér, felfújt varangy.– Megállt közvetlenül a férfi előtt, és incselkedve megbökte a lábát a csupasz lábával, várva a választ.

Raphael halványan elmosolyodott, és letette az iPadjét, de továbbra sem nézett fel. Aztán, mielőtt a nő reagálhatott volna, megragadta a derekát, és nevetve az ölébe rántotta.

– A vendégünk sértegetése nem fog mentesíteni a megbeszéléstől – mormogta, miközben hosszú ujjait a törölköző alá csúsztatta, és megsimogatta a lány meztelen csípőjét.

Cyn ingerülten összeszorította az ajkát, aztán megfordult, és kinyújtotta a férfira a nyelvét.

Raphael csak nevetett, és azt mondta: – Ez sem fog! Jobb hasznát is tudom a nyelvednek.

– Tényleg? – mormogta a lány, és a férfi vállába kapaszkodva felemelkedett, és addig mocorgott, amíg Raphael ölében nem ült. Lazítani kezdte a férfi nyakkendőjét.

– El fogunk késni a találkozóról – jegyezte meg lecsúsztatva, majd félredobva a nyakkendőt.

Raphael teljesen lerántotta a nőről a törölközőt, és a padlóra dobta.

– Nélkülem nincs találkozó – morogta, és a nő mindkét mellét a kezébe fogta, a hüvelykujjával simogatva a mellbimbókat. Felemelve a fejét a nő szemébe nézett, a fekete mélységekben ezüstös szikrák csillogtak.

Cyn lélegzete megakadt a torkában, miközben ismerős borzongás futott végig az idegein. Szerette, ahogy a férfi vágyott rá, a forróságot, amely még mindig megjelent a szemében, valahányszor ránézett. Nem számított, mennyi ideje voltak együtt, vagy mennyit vitatkoztak – és tényleg vitatkoztak –, a férfi még mindig akartaőt. Ez a gyönyörű, erős teremtmény, aki már azzal is fel tudta kelteni a figyelmet, hogy belépett egy szobába, őt akarta.

A szíve egyre hevesebben vert, ahogy átkarolta a férfi nyakát. – Szeretlek – suttogta. – Annyira nagyon.

Raphael még erősebben szorította magához a lányt, egyik kezét a tarkóján, a másikat pedig a hátán tartva mozdulatlanul, miközben éhes, követelőző csókba vonta az ajkát. A nyelve besiklott a lány ajkai között, végigsimított a szája minden egyes centiméterén, a nyelvük egy olyan dominanciaharcban kavargott, amelyet egyikük sem akart megnyerni.

– Szeretlek, Cynem – suttogta a férfi a nő ajkára. – Emlékezz erre!

– Nem kell emlékeznem – mondta Cyn szenvedélyesen. – Mindig itt leszel, hogy elmondd nekem.

A férfi újra megcsókolta, és közelebb vonta a lányt, amíg növekvő izgalma be nem fészkelte magát közvetlenül Cyn combjai közé. A nő lehunyt szemmel ringatózott, élvezve a férfi merev dudorához simulást, miközben Raphael csókjai átvándoroltak a mellére, az egyik mellbimbót az ajkai közé vette, és erősen szopogatta, nyelvével addig kínozva a merev csúcsot, amíg a fogai finoman rá nem zárultak, és a lány felszisszent a gyönyörtől. Imádta, amikor a férfi ezt tette, amikor a harapás kezdeti szúrása a vágy lökésévé változott, amely a hasán keresztül egészen a puncijáig perzselt. Érezte az ebből eredő nedves forróság áradását, és a férfi farkára tapadt, ami a nadrág cipzárjának szorításában feszült.

– Ó, drágám – mondta zihálva –, teljesen átáztattam és ragacsossá tettem a nadrágodat!

Raphael erős ujjai Cyn fenekébe vájtak. – Van másik nadrágom! – sziszegte, a lehelete forrónak érződött a lány nyakán, miközben apró harapásokkal ingerelte, de sosem szakította át a bőrt, csak az agyarai kaparászásával és a nyelve megnyugtató érintésével ingerelte.

– Raphael – nyögte a lány.

A férfi még lejjebb eresztette a fejét, fogai a lány kulcscsontjának törékeny íve köré zárultak, alig átszúrva a bőrt, mielőtt elhúzódott volna, és felnyalt a nő véréből egy apró kóstolót.

– Finom, Cynem – mormolta, és a lány érezte a férfi mosolyát a vállának ívén.

Cyn a frusztráció értelmezhetetlen hangját adta ki, megragadta a férfi finom ingének mindkét oldalát, és szétrántotta, amitől szétrepültek a gombok. Elégedetten felsóhajtott a férfi meztelen mellkasának látványára, ujjait szeretettel végigsimítottaa feszes mellizmokon, az inget letolta a válláról, megszorítva közben az ott lévő vastag izomtömeget, majd kezével végigsimított a derekáig, körmével megkarcolva a has kemény kockáit.

– Gyönyörű – suttogta, miközben ujjai már Raphael övének kicsatolásával voltak elfoglalva. Felnézve azt látta, hogy a férfi hátradőlve, szórakozottan figyeli őt. Egy gyors vigyort villantott rá, óvatosankigombolta a nadrágját, és elégedetten hümmögött, amikor Raphael gyönyörű, kemény farka az ujjai közé ugrott, és úgy rángatózott, mintha alig várta volna az érintését.

Cyn végigsimított rajta – egyszer, kétszer –, élvezve a forró bőr érzését az acélkemény erekción, a hasizmok megfeszülését, miközben a férfi még jobban megkeményedett a markában.

– Az enyém! – mondta, majd felemelkedett a térdére, éppen annyira, hogy a férfit a duzzadt szeméremajkai közé, a combjai közötti síkos, nedves sóvárgásba csúsztathassa. Lassan ereszkedve lefelé magába fogadta a férfit, érezte, ahogy érzékeny szövetei megnyúlnak, hogy befogadják a vastagságát. Az élvezet sóhaja hagyta el az ajkait, és lehunyta a szemét, miközben lassan ringatózni kezdett előre-hátra.

Raphael hirtelen mély, dübörgő hangon felmordult, amitől Cyn szemei felpattantak, és látta, hogy a férfi szemei perzselnek az éhségtől. A karjai átölelték a lányt, és a kezei végigsimítottak a hátán, hogy a csípőjére markolva szorosan megragadják.

A nő felszisszent, amikor a férfi ujjai a bőrébe mélyedtek, és még mélyebbre temette a farkát benne. Cyn hátravetette a fejét, és lehunyta a szemét, élvezte a rendkívüli érzést, ahogy a férfi elkezdett felfelé döfködni, nagy kezei a csípőjét markolva szorosan tartották őt, miközben Raphael érvényesítette a dominanciáját. Előrehajolva a férfi vállára eresztette a száját, és keményen ráharapott. Raphaelvágyteli szisszenésére elégedettség járta át. Várakozás borzongatta meg a bőrét, amikor megérezte a férfi nedves leheletét a nyakán, amikor Raphael nyelve durván végigsiklott a nyaki vénáján. Cyn felnyögött a férfi agyarainak nyomására, és legszívesebben a nevét kiáltotta volna, hogy követelje, hogy most azonnal vegyen belőle. De a torka képtelen volt hangokat kiadni, a lélegzete zihálva szökött ki a mellkasából, a tüdejét összeszorította a szíve kalapálása. Felkiáltott, könyörgött a kielégülésért, próbált mozogni, próbálta megmozdítani a csípőjét a férfi lökései ellen, bármit, ami enyhíthette volna a szörnyű szükségletet, amely olyan magasra nőtt, hogy azzal fenyegette, hogy összezúzza.

 

* * * *

 

Raphael lehunyt szemmel figyelte, ahogy Cyn vonaglik a szorításában, a tiszta érzékiség tanulmánya. Bájos bőre kipirult, izzadság csillogott a mellei domborulatán, ahogy azok hozzá simultak, a mellbimbói rózsaszín gyöngyökként dörzsölődtek a mellkasához, amikor a farkának minden egyes lökése az édes testébe hatolt. Körmei a tarkóját karistolták, és Raphael érezte Cyn leheletének meleg érintését a bőrén egy pillanattal azelőtt, hogy megharapta a vállát, tompa emberi fogai vért szívtak. A férfi felszisszent a gyönyörtől, amikor a nő ajkai a sebre záródtak, amikor a nyelve felnyalta, majd lenyelte és megitta a vérét. Kezével a lány selymes hajába markolt, lecsupaszította a nyakát, és leengedte a száját a nő állkapcsának lágy ívére, incselkedve rágcsálta, élvezte Cyn könyörgő zihálását, amikor végre a nyaki ütőerének csábító kék vonalához vezette a száját. A nyelve végigsiklott a hosszán, addig duzzasztotta, amíg vérbővé nem dagadt. Fogait kivillantva könnyedén átszúrta a lány bársonyosan meleg bőrét, az ér vékony hártyáját, és szabadjára engedte a mézédes vérfolyamot. Mélyet szívott, mint egy kiéhezett ember, a nő vére megtöltötte a száját, és lecsúszott a torkán, meleget és életet adott neki. Cyn orgazmusának sikolya a férfi csontjaiba rezgett, miközben remegett a karjaiban, minden izma összeszorult, úgy kapaszkodott a férfiba, mintha nem tudná elengedni, a térdei Raphael csípőjébe fúródtak, miközben forró, nedves puncija úgy szorította a férfi farkát, mint egy bilincs. A férfi még jobban megmarkolta a lány csípőjét, és felfelé döfött, a nő hüvelye végiglüktetett Raphael hosszán, követelte az ő csúcspontját, sürgette, hogy csatlakozzon hozzá, töltse meg belülről.

Egy utolsó csípőmozdulattal mélyre süllyedt a nő forróságába, saját orgazmusa megállíthatatlan hullámként száguldott, amíg le nem tarolta, és meg nem töltötte a nőt a felszabadulásával, magáénak követelve őt újra, most és mindörökre.

 

* * * *

 

Cyn összeomlott Raphaelen, és várta, hogy abbamaradjon a remegés, lelassuljon a szívverése, elég levegő jusson a tüdejébe. A szex Raphaellel olyan volt, mint egy adrenalinlöket egyenesen a szívébe. Arcát a férfi nyakához simította, beszívta az ismerős illatát, élvezve, ahogy a férfi egyik kezével fel-alá simít a hátán, szinte mintha csak vigasztalni akarná. Megcsókolta a frissen borotvált állkapocs puha bőrét. Még néhány óra, és újra előbukkan a borostája, és ő azt is szeretné. Kit akart átverni? Bárhogyan szerette a férfit.

Raphael karja megfeszült körülötte, és ez volt az egyetlen figyelmeztetés, mielőtt a férfi felállt, és magával vitte.

– Hová megyünk? – kérdezte lustán.

– A zuhanyzóba, amire mindkettőnknek szüksége van.

Cyn felnevetett. – Még mindig rajtad a ruhád.

– Már nem sokáig.– Lecsúsztatta a nőt a testén, amíg a talpa le nem ért a talajra, megfogva mindkét kezével a derekát, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy biztosan áll a lábán. – Maradj itt! – parancsolta.

Cyn fontolóra vette, hogy elszalad, csak mert olyan jó móka lenne, ha a férfi üldözni kezdené. De túlságosan ernyedtnek érezte magát ahhoz, hogy ekkora energiát fektessen bele, így ehelyett szórakozva figyelte, ahogy Raphael rekordgyorsasággal leveti a ruháit, jelentőségteljes pillantást vetve Cynreaz ingének maradványai miatt.

– Rengeteg inged van – vágott vissza a lány. – Sőt, pontosan ebből az ingből is van bőven.

– Megérte a veszteség – dorombolta szinte, és Cyn érezte, hogy az izgalom egy apró borzongásamegfeszíti a mellbimbóit.

– Zuhanyozz le! – mondta Raphael, majd megfordította a nőt, és megpaskolta a fenekét.

– Hé! – tiltakozott Cyn, noha a férfi alig ért hozzá. A szeretkezésük néha vaddá vált, de a férfi mindig kifejezetten óvatos volt vele. Az ereje elsöprő volt, de soha nem bántotta őt. Nem így.

– Zuhanyozz le! – ismételte meg a férfi. – Pirozzi még mindig vár.

– Sajnos. Biztos, hogy nem adta fel és nem ment haza?

Raphael felnevetett. – Biztos vagyok benne, hogy hallottam volna, ha így lenne. Jaredbiztosít neki társaságot helyettünk.

Cyn jó kedve megingott a hadnagya nevének említésére. Jared állt a terv mögött, hogy Raphaelt csalinak használják a bérgyilkos ellen, és abban is biztos volt, hogy amellett isérvelt, hogy ő ne tudjon róla. Duncan soha nem tett volna ilyet. Még mindig hiányzott neki Raphael korábbi hadnagya, bár megértette, hogy a távozás jót tett mind Duncannek, mind Raphaelnek. Duncan végre saját területet kapott, ami régóta esedékes megtiszteltetés volt. Ráadásul megismerkedett Emmával, akiről kiderült, hogy élete szerelme. Raphael pedig... nos, Raphael újabb szövetségest kapott a nagyhatalmú Vámpírok Tanácsában. Igazából többet is, hiszen Raphael volt az, aki Duncant vámpírrá tette, és a vámpír és a gyermekei közötti kötelék szinte megbonthatatlan. Raphael egytől egyig olyan vámpírokat juttatott a Tanácsba, akik vagy a saját gyermekei voltak, vagy akik beleegyeztek, hogy szövetségre lépnek vele a közeljövőben.

Raphaelnek tervei voltak, és Cyn nem volt biztos benne, hogy bárki is pontosan tudta, mik ezek a tervek. Meg akarta kérdezni róla, de félt, hogy nem fogja elmondani. Vagy ami még rosszabb, hogy hazudna róla. És nem bírná elviselni, ha ez megtörténne. Így hát nem kérdezte, gondolta, majd a férfi elmondja neki, ha úgy gondolja, hogy itt az ideje. Addig is elment minden unalmas megbeszélésre, betartva az alku rá eső részét. Ahogy Elke mondta, Cyn volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy részt vegyen a döntéshozatalban.

– Befelé! – mondta Raphael, és a nő rájött, hogy a férfi a fürdőszobába sürgette, miközben ő máson gondolkodott. Kinyitotta a zuhanyzó ajtaját, és behajolt, hogy beindítsa a vizet.

– Nem csatlakozol hozzám?

– Dehogynem – mondta a férfi egy apró mosollyal.

– Uh, oh – viccelődött a lány. – Rossz dolgokon gondolkodsz!

– Egyáltalán nem – mondta simán, belépve mögötte a zuhany alá, és becsukva az ajtót. – Az én gondolataim nagyon, nagyon jók.

A férfi beszappanozta a kezét, és elkezdte mosni a lány testét...lassan, érzékien, erős kezeivel masszírozta a hátát, megszorította a fenekét. A lány felnyögött, a férfinak dőlt, amikor annak ujjai a combjai közé merültek.

– Most ki gondol rosszat – suttogta a férfi a lány túlhevült bőréhez simulva.

Cyn szembefordult vele, és élvezte Raphael elakadó lélegzetvételét, amikor a mellei a férfi mellkasát súrolták. Hátranyúlva a férfi mögé, egy kis tusfürdőt nyomott a tenyerébe, és simogatni kezdte az ínycsiklandó mellkast. – Most én jövök! – mormogta, és hagyta, hogy a keze lesodródjon a férfi lapos hasán, majd egyre lejjebb, míg végül teljesen felizgult farkának kemény hosszát simogatta. A vámpírokkal való lefekvés egyik öröme – afenomenálisállóképességük és regenerálódásuk volt. Boldogan elmosolyodott.

– Cyn – mondta halkan.

A lány felnézett, és azt látta, hogy a férfi szeme szinte teljesen ezüstszínűvé vált a vágytól. Méhe megfeszült, a combjai között pedig fájó szükség növekedett. Megnyalta az ajkait, és a férfi tekintete mohón mozdult el.

Halk morgással felemelte a nőt a derekánál fogva, és a csempézett falhoz nyomta. Kezét a lány combja alá tette, majd a csípője köré fonta, és addig emelte a lányt, amíg a farkát a bejáratához nem helyezte. Cyn sóvárogva mocorgott, azt akarta, hogy újra belé hatoljon... és utána megint. Ebből sosem lenne elég. Raphael keze közéjük került, majd a férfi a nő szeméremajkainak duzzadt redői közé csúszott, utat törve magának a hüvely csúszósfalai között, amíg már csak bőr volt közöttük.

Egy pillanatra megállt, ujjai a lány combjára szorultak, a másik kezével a lány feje fölött a csempének támaszkodott, miközben Cynremeredt. A farka megrándult mélyen a lányban, mintha azt követelné, hogy újra mozogni kezdjen. Cyn Raphael szemébe nézett, elmosolyodott, majd könnyedén megmozdította a csípőjét.

Raphael felmordult, majd keményen és gyorsan elkezdte dugni a lányt, nedves bőrük hangosan csapódott össze a zuhanyzó gőzében. Cyn a férfi nyaka köré fonta a karját, és kapaszkodott, minden egyes lökésre a sajátjával válaszolt, ujjaival a férfi rövid hajába túrt, körmeit a fejbőrébe vájta. Felkiáltott, ahogy a csúcspontja egyre közelebb került, ahogy minden idegvégződése várakozón remegni kezdett. Hüvelyének belső falai megfeszültek, simogatták Raphael vastag farkát, és a férfi felnyögött, miközben küzdött, hogy tovább mozogjon ki-be.

Cyn belefulladt az érzésekbe, a verejték végiggördült a testén a gőzzel teli zuhanyfülkében, minden oldalról csapkodta őket a meleg víz. A bőrét túl feszesnek érezte, Raphael kezének legkisebb érintése is a gyönyör hullámait küldte egyenesen a csiklójába, a mellbimbói pedig olyan kemények voltak, hogy a férfi mellkasának minden egyes megérintése az orgazmikus ingerlés újabb hullámzását jelentette. Raphael szemei lecsukódtak, izmai megfeszültek, ahogy küzdött a saját orgazmusa ellen, küzdött az önuralma elvesztése ellen. Keményen koncentrálva, Cyn megfeszítette a férfi farkát körbeölelő belső izmokat. Raphael szemei felvillantak, forró tekintete találkozott az övével.

– Gyere velem, lubimaya! Gyere most!

Cyn megkönnyebbült nyögéssel engedte el magát, hagyta, hogy magával ragadja az orgazmus. A fejét a csempézett falnak döntötte, az egész teste görcsbe rándult, ahogy a vágy végigdübörgött az ereiben, és végigsikoltott az idegein, az izmai görcsbe rándultak, össze is esett volna, ha Raphael nincs ott, hogy megtartsa. A férfi a dereka köré vonta a nő lábait, még magasabbra emelte, és széjjelebb tárta a combjait, hogy még mélyebbre hatolhasson. És akkor a forróság rohamával, amelyet Cyn a méhében érzett, a férfi rekedten kimondva a nő nevét, elélvezett.

 

Második fejezet

 

Fordította: Szilvi

 

 

Elkéstek a találkozóról, de úgy tűnt, senkit sem érdekelt. Vagy legalábbis senki sem mert szólni Raphaelnek. Cyn biztos volt benne, hogy mindenki tudta, hogy ő és Raphael szétdugták az agyukat. Nem sok mindent lehetett tenni az orgazmus utáni ragyogás elfedésére. De basszák meg! Megtalálhatnák ők is a saját tökéletes szeretőjüket. Neki megvolt az övé, és ezt ki is akarta használni.

Jared beavatta őket abba, amiről eddig lemaradtak, egy gyors és alapos összefoglaló egy hihetetlenül unalmas találkozóról. Dióhéjban: Pirozzi bővíteni akarta a nagyon sikeres gyártási tevékenységét, és mivel Raphael volt a legnagyobb, és egyetlen másik részvényes, szüksége volt a nagyember jóváhagyására. Hahó.

De sikerült elfogadhatóan ébernek és érdeklődőnek tűnnie, sőt, ha nem is barátságosnak, de legalább udvariasnak sikerült maradnia Jareddel. És nem ujjongott fel hangosan, amikor véget ért a megbeszélés.

Raphael diszkrétenrákacsintott, túl jól ismerte őt ahhoz, hogy ne tudja, mire gondol. A lány tágra nyílt, ki-én? pillantássalnézett vissza rá, amely senkit sem tévesztett meg, legkevésbé Raphaelt. Utána figyelte, ahogy a férfi feláll, hogy elbúcsúzzon Pirozzitól, elfogadva a másik vámpír enyhe meghajlását. Volt néhány vámpír Raphael körében, olyanok, akik közelebb álltak hozzá, akikkel kezet fogott üdvözlésképpen, vagy akár – Lucas esetében – ölelést is váltott. De hát az Lucas volt. Vámpír létére nagyon ölelgetős fickó volt. Pirozzi mindenesetre nem tartozott a belső körhöz, és semmiképpen sem volt barát. Egyszerűen csak egy volt a sok vámpír közül, akik Raphaelt uruknak nevezték. Raphael teljhatalommal, de tisztességesen uralkodott a népén, és ők tisztelték és félték őt. Így működött ez a vámpírok között.

Amikor Pirozzi és az asszisztense elmentek, Raphael megfogta Cyn kezét, talpra rántotta, és birtoklóan átfogta a vállát, miközben kikísérte a tárgyalóteremből, és végigvezette a folyosón az irodájába.

– Munka? – kérdezte.

– Egy órányi. Lemehetsz a földszintre, ha akarsz.

– Nem, itt maradok veled. Nekem is van egy kis bepótolnivalóm.

Raphael az íróasztala mögé telepedett, míg Cyn a kanapéra ült a laptopjával. Még mindig végzett magánnyomozói munkát, de a legtöbb ügyfele most már vámpír volt, és szinte minden nyomozását távolról végezte. A terepmunkáról nem mondott le; túlságosan is szerette az adrenalinlöketet. De ahogy Raphael megígérte neki, hogy folyamatosan tájékoztatja, úgy ő is megígérte, hogy nem vállal olyan őrült kockázatokat, amelyek miatt majdnem meghalt. Így az utóbbi időben csak Raphaellel volt terepen, és minden egyes munkával egyre jobbak lettek az online kutatási készségei.

– Mikor lesz az a dolog Chicagóban? – kérdezte. Kapott egy új megkeresést e-mailben, de rövid volt az időkeret.

– December első hetében – mondta Raphael szórakozottan, majd ránézett.

– Decemberben Chicagóban? – kérdezte boldogtalanul. – Be fog fagyni a seggünk!

A férfi megvonta a vállát. – Valószínűleg, de a Középnyugatnak új lordra van szüksége, és nem halogathatjuk tovább.

– Muszáj ott lenned?

– Ez a hagyomány. A Vámpír Tanács lordjainak jelenléte segít minimálisra csökkenteni az erőszakot. Előbb azonban megállunk Dél-Dakotában.

Cyn elkomorult. – Dél-Dakota. Ez olyan, mintha megállnánk Fairbanksben, hogy felmelegedjünk az Északi-sarkvidék előtt.

Raphael szórakozottpillantást vetett rá. – Konzultálnom kell Lucasszal, és jobb belátásom ellenére te pedig találkozol Kathrynnel.

– Kathrynnel?– vigyorodott el Cyn boldogan. – Emma és Sarah is jöhet?

– Nem!

Cyn csak nevetett. De az első dolga volt, hogy küldött egy e-mailt a Párok Klubja többi tagjának, közölve velük a jó hírt. A név nem volt ideális – túlságosan is tengerészeti –, de Sarah azt javasolta, hogy egyelőre így nevezzék magukat, mivel a „házastársak” nem fedte a valóságot, Colin részvétele pedig kizárta, hogy bármi is utaljon a nemi jellegzetességre. Az első hivatalos találkozásuk a közelgő chicagói tanácsülésen lesz majd, és most Cyn épp azon volt, hogy teljes képet kapjon a legújabb tagjukról. Megnyomta a küldés gombot, és felpillantva azt látta, hogy Raphael gyanakodva tanulmányozza őt.

– Nem hiszem, hogy tudni akarom, mit csináltál.

– Ó! – nyögte a lány, felállt, és odasétált, hogy a férfi ölébe csússzon. – Kemény fickó vagy! El tudod viselni!

– Kathryn az FBI-tól van, tudod. Lucas szerint nagyon törvénytisztelő.

– Tudom – mondta, és megnyugtatóan megpaskolta a férfit.

– Még mindig aktív. A minneapolisi irodában dolgozik.

– Tudom – ismételte meg ugyanolyan megnyugtató hangon.

Összeszűkült szemmel nézett rá. – Cyn!

– Igen?– A lány a legjobb angyali mosolyát villantotta rá.

A férfi mélyet sóhajtott. – Ezt még megbánom!

– Ne butáskodj! Jól fogunk szórakozni!